Ebben a posztban a Tarot-ról szeretnék mesélni pár szót, hogy miként ismerkedtem meg vele és miért vált az életem részéve. Nem akarok senkit untatni a kártya eredetével vagy kialakulásával, hiszen ezt bárhol megtalálhatjátok és szerintem ennél sokkal fontosabb, hogy ma, a 21. században miért lehet létjogosultsága a mindennapjainkban.
Évekkel ezelőtt, mikor jelentkeztem egy Tarot tanfolyamra még sokkal jobban érdekelt az ezotéria mélyebb megismerése, mint maga a kártya. Aztán ahogy megismerkedtem a lapokkal, a kezembe fogtam a paklit, egyszerűn beleszerettem a Tarot szépségébe. A lapok színeibe, képeibe, motívumaiba, minden egyes lap külön kis történetébe, és abba, hogy a 78 lap minden egyes apró részlete szoros részét képezi a Tarot rendszerének. Legyen bármilyen története is a Tarot-nak, ez, a 78 lapot átfogó, hihetetlenül aprólékos és kifinomult rendszer adja a Tarot egyetemességét.
A mindennapi életben azonban a Tarot-ról leginkább a jóslás jut egy eszünkbe. A jóslás, amiben vagy hiszünk, vagy nem. Ez mindenkinek szuverén joga. Számomra azonban, a Tarot használatát tekintve, nem a jóslás, a jövőbe látás, vagy a jövő megmondása az elsődleges. Sokkal inkább az, hogy a Tarot itt, a jelenben, a mindennapi élet problémáira és kérdéseire tud válaszokat adni, kiutat mutatni. Ha úgy nézzük, egy gyönyörű eszköz, mely segít megoldani az éppen aktuális gondjainkat.
A Tarot-val persze a jövőbe is lehet nézni, hogy miként alakul az életünk egy, két, vagy tíz év múlva. De mi értelme volna mindennek, a jövőnek, ha a mát, a jelen feladatait nem tudjuk megoldani.
Nem én találtam ki, de szerintem is valahogy így működik: a mából lesz a holnap.
