Az embert a döntései határozzák meg.

Lehet jó, vagy rossz döntést hozni. És azt is lehet, hogy nem döntünk.

Bár talán a döntést még mindig könnyebb meghozni, mint aztán véghezvinni.

Kifogások, indokok, idő, munka, család, pénz.

Aztán a dolog egyre jobban belefúrja magát az emberbe. Nem foglalkozunk vele, nem gondolunk rá, és mégsem tudunk tőle szabadulni.

Aztán elkezdjük felemészteni saját magunkat.

És amikor már igazán rossz, de tényleg csak amikor már nagyon kínoz, rájövünk, hogy talán egyszerűbb lenne megcsinálni. Véghez vinni. Küzdeni.

De mi van, ha már késő.

Vagy sosincs későn?

Ki dönti el, hogy mikor van késő?